Fenyő-kő oldal csak őrülteknek......

Megmondom őszintén, én már vagy ötször voltam a környéken, mindig 40 fok melegben és lejártam a lábamat, de soha se találtam gombán kívül érdemlegeset. Lehet, hogy az volt a baj, hogy mindig az ezüst fenyő szállótól mentem, és számoljunk csak egy hegy, meg még egy hegy ja és a végén még egy hegyen át öltem magamat.
 Na azt hozzá kell tennem, ritkán járok járt utakon, úgy torony iránt, ahogy hajdanán az edző táborokban is tettük .
Amióta Polgár László nemesopálját láttam onnan, azóta tervezgetem az utamat.
Először a kis Gönci patak kiszáradt medréhez értem, amikor az első hegyről leértem. Végig is néztem, majdnem az eredéséig, amíg volt értelme a bozóttal harcolni.

Ennyi a kis Gönci patak, legalább az egész medret át lehet vizslatni. A nagyobb Gönci patakban több szerencsém volt.

Ennek a geódának a külseje akármelyik kerek kavics is lehetne a patakból, de belül egy csodaszép kalcedon, talán hialitos szép átlátszó bevonattal lefedve. Szerintem ezt valaki kiszúrta magának és rákoppintott így most nála van a másik fele.

A nagy Gönci pataknál nem a potácsi házhoz jutottam ki , hanem jóval feljebb, megígértem Jámbor Lacinak , ha találok hablávát viszek neki is. Na egy darabot se találtam. Kár, mert ez volt a második az óhaj listámon.

Csak ilyet találtam, de ez sajnos nem azt a belsőt takarta amit elvártunk tőle. Alul látható egy darabkája, így megmenekült a szétpreparálástól.

No menjünk még csak vissza az előző geódához. Szinte minden leomlást, patakban fellelhető kavics padot felkutattam így az egyik nagy leomlás utáni kavics padon találtam ezt is.

Még a buborékok is látszanak a kék kalcedon felett.

Tovább mentem felfelé , míg meg nem találtam az opálos ereket.Elég egyértelmű volt, mert idáig a patak meder mellett soha se mentem, így szinte bele botlottam a szétrágicsált darabokba. Na természetvédelmi terület, meg ezer tiltó tábla neked annyi. Ja megfigyeltétek, hogy csak levegőt szabad venni ezeken a területeken, annyi tiltó tábla van a környéken. Hajdanán Karinthy írta a németekről azt, hogy ennyi tiltó táblát ő még nem látott, még egy nemzet sem gyártott ennyit, mint a németek. Szegény még nem járt ezen a környéken. No meg sokat változott az élet e században.


Megjegyzem, teljesen haszontalan a kőtörés, mert szerintem:
    a; itt vagy az a százalék arány, mint Meggyaszónál (mint ahogy Tivadar e lelőhelyről megjegyezte) feltörsz kb. 10 ezer kis gumót , és lesz egyben nemesopál , vagy
    b; már megint rossz helyen keresgélek, szerintem e lehetőséggel kell számolni.
    c; egyébként jó helyen vagyok, csak épp azt a követ nem vettem fel ami a másik mellett lapult, na ez is lehet, de ez erősíti az a; pontot.

Telis tele tejopállal, ami az opálfélékre jellemző FEHÉR kérgezéssel van bevonva, természetesen ez holt egyszerű, mint otthon ezt ki is próbáltam. Ha tejopál, vizet veszít és egyből megjelenik a fehér bekérgezés, ha nemes akkor marad szép irizáló , na nekem mind bevonatot kapott és kezdett is már töredezni.

 Tehát, teljesen felesleges ezt a részt bolygatni, valahol feljebb kell lennie .

Pedig már néha be is bandzsítottam, úgy remélve, hogy igen ez lesz az, igen ez már irizál, de nem, Kő keményen , nem és már a vizem is fogyott.

Opál ér a fenti sziklában

Megmondom őszintén én lenyúltam az egész hegyet, itt az őrültség második jele. Vettem egy (kérem csak egy db.volt vagy 30kg) követ és szét cincáltam, ami gyanús volt az biztos ami biztos alapon landolt az öreg hegyivadászban. A végén, majd 40 kg kővel, mert ugye még út közben is botlik az ember valamibe, indultam ismét vissza a hegynek. Na ná hogy egyenest már megint, itt az őrültség felső foka.

Azon voltam felbuzdulva, hogy Ausztriában St.Leonhard im Hornerwald-ban gyönyörű tejopálok vannak, amik természetesen nem esnek atomjaira mint a Tályai opál, és hátha ezek is olyanok. Na nem azok.....

Ez akár lehetne egy Ausztrál nemesopál bánya képe is , csak sajnos egy teljesítmény gyalogló Magyarországi próbálkozásairól készült. Ami még fura a dologban , hogy újra és újra keresi is ezt az érzést, tehát biztos baj van vele. De szereti, kicsi mozgás, pocak, pár kiló le és már meg is lesz a sikerélmény. Neeem kell ide nemesopál, minek?

Na ezek pár másodperc múlva hamuként lebegnek el a nyári nap leheletén, jaj tanár Úr be szép volt ez.

Miért őrültség ez?
Egyik Osztrák ismerősöm meséli, hogy ő amikor elmegy a kiszemelt völgybe keresgélni , előző este odamegy a kocsijával. Olyan közel amíg csak lehet, ugye tudjuk az Alpokokban nem mindegyik  völgy van úgy felfegyverkezve utakkal mint a Habachtali. Na ő az autóban éjszakázik, hogy másnap minnél több időt a keresgéléssel tölthesse . És hajnali 3, igen HÁROM  órakor kel, hogy 4-5 órát a kívánt helyre bandukoljon (ha nem bivakozik) . Gondolom az elején még fejlámpával utána meg  csak a lelkesedéssel, fel a hegyre , ott tud 6-7 órát tölteni, és ha szerencséje van, a mazochista, természetesen a vissza út ugyanannyi idő.
Tehát ezen gondolkodtam én is amikor a hegyeket jártam.
Mert persze térkép az Pesten maradt, de a jó É-D, K-NY irány még az ereimben van.
De hogy is énekelte az LGT, nem adom fel míg él a remény .....

A csoda, azon morfondíroztam, hogy ilyen aszály idején a hegy oldalában ezen a kiszáradt fán hogy a cicában tudott ez ekkorára nőni, tiszta 51-es hangár.